A pszichiátria megfosztotta húgát a lelkétől – Jasmine visszaszerezte
Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) kivizsgálja és leleplezi a pszichiátria területén történő emberi jogi visszaéléseket. Íme egy megmentett élet története:
Jasmine húga, Sydney, élettel teli kislány volt... kreatív, érdeklődött a művészetek iránt, és folyton énekelt. Az a fajta gyerek volt, akire ránézve az ember azt gondolja: „Hogy tudsz ennyire boldog lenni?” És boldog is volt, amíg a pszichiátria el nem kapta.
„Az emberek folyton mondták anyunak, hogy a húgomnak ADD-je van, és Ritalint kellene szednie, és meg kellene őt szelídíteni, és lenyugtatni” – mondja Jasmine. Sydney-nek hétéves korában pszichiátriai szereket írtak fel. „A drogok kitörölték őt – mondja Jasmine. – Elvesztettem a húgomat. Olyan volt, mintha elragadták volna tőle a lelkét. Ez volt a legrémisztőbb dolog, amit életemben láttam. Már nem énekelt. Folyton csendben volt. Egyszerűen nem volt ott.”
Jasmine az egyetemen pszichológia szakra ment, eltökélten arra, hogy a pszichiátriai szerektől eltérő megoldást talál minden gyerek számára. De alig telt el egy év, abba akarta hagyni. Olyan volt, mintha újra átélné azt az időszakot, amikor megkínozták a húgát. Ahogy megoldások iránt érdeklődött, egy professzor a CCHR-hoz irányította: „El kell menned ebbe a múzeumba. Meg fogja változtatni az életed. Ez az, amit keresel.”
Ő el is ment. Az udvarlójával együtt, aki szintén pszichológia szakos volt, meglátogatták a Pszichiátria: A Halálipar Múzeumot a Nemzetközi CCHR-ban. Amikor besétáltak az első szobába, tudta, hogy megtalálta, amit keresett. „Teljesen kiakadtam, mert ez volt az az oldal, amit ismertem – emlékszik vissza. – A gyerekekről szóló résznél összeomlottam. Egyszerűen elkezdtem sírni... A húgomat láttam. Azt láttam, amivel meg kellett küzdenie, és senki sem akarta ezt tudomásul venni, vagy bármi olyat mondani, hogy »ez így nincs rendben«.” Jasmine visszatért a múzeumba az édesanyjával és az ekkor már tizenéves húgával. Amikor Sydney megnézte a bemutatótáblákat, annyi volt: elege lett a drogokból. Az álláspontja határozott és kemény volt. „Nem hiszem, hogy egy 7 éves gyereknek bármilyen diagnózist kellene adni csak azért, mert gyerek” – mondja Sydney.
A csapdában – begyógyszerezett ürességben – eltöltött 8 év után ez egy érzelmileg erősen töltött következtetés volt. „Átöleltem őt – emlékszik vissza Jasmine –, és azt mondtam neki: »Eljött a te időd. Most már szabad lehetsz. Szabaddá fogod tenni a lelked, és önmagad leszel, és nincs veled semmi baj.« Mert rajtam kívül valószínűleg senki sem nyugtázta azt, hogy min ment keresztül.”
Sydney drogmentes maradt, és újra elkezdett énekelni. A lányok mindketten a CCHR szószólói lettek, és a pszichiátriai gyógyszerezés ellen küzdenek.
