Erkölcsi iránytűt biztosítunk az élethez
- A gyilkossági ráta 16,1%‑kal nőtt az USA 25 nagyvárosában a tavalyi évhez képest.
- Európában minden harmadik gyermek szenved erőszakos cselekedetektől valamilyen formában a szülei, gondviselői vagy családtagjai részéről.
- 2 óránként megrendeli valaki Az út a boldogsághoz (TWTH) tanári eszköztárat az interneten.
- 20 másodpercenként lezár valaki egy leckét a TWTH online tanfolyamon.
Az emberek a hónapokig tartó otthoni elzárást, korlátozásokat és széles körű társadalmi zavart követően keresik a jobb élethez vezető utat.
Íme néhány történet arról, hogyan változtatta meg az életet Az út a boldogsághoz:
„Tizenévesként sokszor kerültem bajba. Egyike voltam azoknak a kölyköknek, akikre név nélkül, »problémás gyerekként« utaltak. És ez igaz volt. Meggyűlt a bajom a törvénnyel, az iskolával, a szüleimmel. Ha épp nem vandálkodtam, akkor elloptam valamit. És higgyétek el, nem voltam jó állapotban… bűntetteket követtem el, alkoholizáltam, és drogozni kezdtem. Az ellenőrzőm hiányzás miatti beírásokkal volt tele.
Egy napon a szüleim otthagytak egy példányt Az út a boldogsághoz füzetből az ágyamon. Leültem, és elolvastam. A könyv számos olyan gondolatot és elvet tartalmazott, amelyeknek mindig is meg akartam felelni, azonban kudarcot vallottam. Még az egyszerűbbek sem mentek, amelyekről pedig azt gondoltam, hogy nem jelentenek problémát, mint például a „Légy méltó a bizalomra!” Valami történt velem, amikor szembenéztem ezzel a kőkemény ténnyel, és rájöttem, hogy nem voltam méltó a bizalomra. Elhatároztam, hogy megváltozom. Elkezdtem helyes döntéseket hozni az életemben. Most sikeres színész és zeneszerző vagyok. Sőt, most volt az első nemzetközi fellépésem Németországban a Brandenburgi Filharmonikusokkal.
Azért támogatom ezt a programot, mert tudom, hogyha a szüleim nem adták volna nekem ezt a füzetet, akkor most valószínűleg egy zárkában ülnék. Ezt tette értem ez a füzet. Minden lehetséges módon támogatni fogom, hogy ezek a gondolatok és ez a könyv eljusson az olyanok kezébe, mint amilyen én voltam.” – színész és zeneszerző, Németország
„Nagyon jó visszajelzéseket kapunk az emberektől a közösségünkben, amióta Az út a boldogsághoz könyvet terjesztjük. Sokan telefonáltak, és kértek további példányokat, hogy megoszthassák a barátaikkal.
A helyi társasházban sok probléma támadt a bérlők között – veszekedések, tiszteletlenség és SOK bűnözés. Beszéltem a gondnokkal a füzetekről, ő pedig kiosztotta ezeket a havi lakógyűlésen. Azt mondta, hogy ennek következtében jelentős, nagyon pozitív változást vett észre a lakók viselkedésében. És a bűncselekmények száma is csökkenni kezdett. Ez a könyvnek volt köszönhető. Ezek nagyon konkrét eredmények, amelyeket saját magam láttam, és ez még nem minden. Nagyon köszönöm a füzeteket, melyeket a közösségünk jobbítására használunk!”
– közösségi szóvivő, USA
„Először is szeretném elmondani, hogy ez a program hatalmas segítséget jelent a munkatársak számára, mivel nagyon higgadttá teszi az érintett fiatalkorúakat. Ezek a kiskorúak most már szemmel láthatóan barátságosabbak egymással és a munkatársakkal, és nem jönnek ki a sodrukból. Sokkal nagyobb tisztelettel kezdtek beszélni velünk (a munkatársakkal), mint korábban, és felhagytak azzal, hogy »bandanyelven« beszéljenek hozzánk. Még a szókincsük is sokat javult. Észrevettem, hogy amikor a szüleik vasárnaponként látogatóba jönnek hozzájuk, a gyerekeik sokkal több tiszteletet mutattak irántuk, mint azelőtt.
A program egyik rendkívüli eredménye, hogy több fiatalkorú is bevallotta nekem, hogy most bűntudatot érez azért, amit a múltban tett. Ez a fajta kijelentés teljesen szokatlan.
Végül azt is el kell mondanom, hogy azokat a fiatalokat, akik részt vettek a programban, hosszú-hosszú ideje nem kellett elzárni, és nincsenek velük fegyelmi problémák.1 Nagyon ajánlom ezt a programot. Véleményem szerint kötelezővé kellene tenni minden kiskorú számára, aki javítóintézetbe kerül.”
– megyei pártfogó tiszt, USA
